2016. május 29., vasárnap

Alternatív befejezés.

Sziasztok! Ezt csak nektek. Olvashattátok az eredeti befejezésben, hogy Sky mint blogot úgy írta az eseményeket. Nekem valahogy tetszik ez a befejezés, de le lehet nyakazni nyugodtan. Viszont lenne egy felvetésem. Az utóbbi pár hónapban/héten megszületett az agyam kis zugában, ha mi lenne akkor, hogy ezt az egész történetet újraírnám. Az elejétől. Az még hosszabb is lenne. Ezt ti döntitek el, legfeljebb én majd álmaimban megőrölők. Jó olvasást! 
Ja hallgassátok hozzá ezt a dal: 
Nagyon meg vagyok örülve miatta. Egyszerűen nem tudom abba hagyni.  

Mo 

Mia eltűnt. Meghalt...
- Sky!- rohant Alice arra amerre utolsónak látta a lányt. Ahol már csak pillangók repülnek, jobbra-balra szerte a világon.
- Skacok!- kiabált Diego. Oda néztem. Elkezdett halványodni. Mellette Henriet is. Felemelte a kezét és a döbbenet látszódott a tekintetében.
- Odahaza találkozunk!- ordította Greg. Utána mindegyikük eltűnt. Az összes őrző. Egy fénycsóva vette kezdettét az égbolton. Mint egy hatalmas villanás.

Diego

Egy fehér szobában keltem fel. Az ágy kényelmetlen volt, és állandóan sípszó hallatszott. Egyenletes volt mindegyik. Kinyitottam a szememet. A fény megvakított, de végül hozzászokott a szemem. Körbenéztem. Fehér falak és fehér plafon határolta a látószögemet. Egy kicsit jobbra fordítottam a tekintettemet ahol egy szőke hajat mertem felfedezni.
- Henriet.- suttogtam, de minden egyes betű úgy fájt, hogy még el se lehetett hinni. Egyszer csak az egyik orvos rohant be, pont mellém.
- Hát felkelt!- mondta meglepetten.
- Diego.- hallottam egy halk suttogást. Henriet felé néztem. Pont ő nézett vissza rám. Nyújtotta a kezét, mit meg is fogtam.
- Hát ez kész csoda.- mondta az orvos, miközben ránézett az összes páciensre kik mind felkeltek. Hisz ezek a többiek!- Nővér!- kiabált ki az orvos. Próbáltam felülni ami nem sikerült.
- Azzal még ne próbálkozzon.- nyomott vissza az orvos az ágyra.- Egy éve komában feküdt. Teljesen elszokott a mozgástól.- egy éve? Az nem lehet.... Körbenéztem. A rózsaszín hajú barátnőmet kerestem. Mikor megtaláltam az ágyát meglepődtem. Egyetlen egy mozdulatot se tett. Még a szeme se mozgott. De a legfurcsább, hogy ebben a pillanatban az egyik gép csak egy csíkot húzott a képernyőn.
- Újraélesztést!- húzta be az ottani függönyt az orvos. Gyorsan elkaptam a tekintettemet és Henrietre néztem. Ő csak a függönyt nézte, miközben sírt. Skyt már nem lehet visszahozni, de ezt az orvosok nem tudták. A lelke máshol maradt. Az meg nem ez a dimenzio.

*

Fél óra múlva a szüleink rohamoztak be. Skyt már rég kitolták.
- Diego!- ölelt át az egyik anyám. Utána a másik is.
- Anya, anya!- lepődtem meg, hogy mind a ketten bejöttek. Szorosan vontak magukhoz.
- Szia Henriet!- ölelte meg Henrietett is az édesanyám. Mindenkinek itt volt a szülője.
- Már azt hittük, hogy elveszítettünk!- mondták. Az ajtó kinyílt, és egy hordágyat hoztak be. Rajta a betakart Sky-al.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Valami nagy csoda, kedves fiatalember. Ez még az orvostudományon is túl tesz.- nevetett fel. Végül ki ment a további ápolókkal. Ránéztem Sky-ra. Felkelt volna? Ott ült és minket nézett.
- Mizu Greg?- szólt be a mellette fekvőnek. A másik motyogott valamit.
- Várj nem értem!- dőlt egy kicsit arra. Meglepően jól volt.- Várj oda megyek.- állt fel az ágyról. Végül Greg mellé állt.- Most mond! Na jó ennek így nincs semmi értelme!- lépkedett el. Egyszer eldőlt, így az egyik ágynak neki kellett támaszkodnia, de így is sokkal többre volt képes megcsinálni mint mi.
- Sky azonnal ülj le!- rohant be az igazgató.
- Igazgató!- kapta maga elé a kezeit Sky védekezés gyanánt. Végül vissza lett varázsolva ő is az ágyra.

Mia

Egy hónap után visszakerültünk az iskolába. Vissza a bentlakásos suliba. Persze még vannak gondjaink, de azok senkit se zavar. Inkább a lelkünk van jobban kikészítve. Most csak a folyóson sétálunk előre a célunk felé. Végül megláttam 2 embert kik sokat segítettek nekem.
- Mindjárt jövők!- mondtam a mellettem levőnek. Utána a barátaim felé vettem az irányt.
- Paula, Vincent várjatok!- értem utol őket.- Szeretnék bemutatkozni. A nevem Sky Lolerine, de valaki csak Miának hív- mosolyogtam rájuk.
- Mia!- öleltek át. Utána eleresztettem őket mikor egy kezet éreztem a vállamon.
- Paula, Vincent ők itt az elementátorok!- mutattam a hátam mögötti társaságra.

*

Paula visszaadta a könyvemet, meg a karkötőmet is. Így a dolgaim visszakerültek hozzám. Beálltam a tükör elé és az utolsó jóslatot is elolvastam. Megnyomtam a gombot.
- Maradás vagy visszatérés?- és végül eltűntem. Kiléptem a fénycsóvából.
- Végre nem zuhanok lefelé.- nyújtottam ki a végtagjaimat. A lépcső tetején álltam.
- Skyyyyyyy!- ugrott rám valaki hátulról.
- Szia Alice. Te még nem mentél el?- kérdeztem tőle mikor levakartam magamról.
- Nem.- nevetett.
- Hát akkor gyerünk!- löktem rajta.
- Mia?- kérdezte egy mély hang. Megfordultam. Mo állt mögöttem.
- Szia Mo.- néztem le a földre. Utána vissza rá. Meglepetten nézett rám.
- Te nem meghaltál?
- Én is úgy hittem amíg a mögöttem álló lány meg nem mentett. Amúgy szép volt!- adtam neki egy pacsit. Vagyis a lánynak. Mo megfogta a kezemet és magához rántott. Erősen szorította a száját az enyémre.

*

- Miranda, ne rohangálj!- kiabáltam a gyermekemre.
- De anya!- nyafogott.
- Nincs de Miranda! A mama már vár!- néztem rá. Megfogtam a hercegem kezét, ki Miranda kezét fogta és már az eredeti világomban voltunk.
- Már megint eltűnt a szárnyam.- hervadt le a mosoly a 2 szárnyas emberről.
- Sky!- ölelt meg az anyám.
- Szia anya!- öleltem vissza. Muszáj volt elmondanunk a szülőknek a titkunkat, főleg nekem. Hisz aki Cintopiában lakik nem élhet egyszerre a Földön is.
- Most már tényleg kíváncsi vagyok Cintopiára.- nevetett.
- Gyere velünk!- mondta Miranda.
- Anya nyugodtan. Úgyis most van a nyári szünet nem?
- Jó rendben.- egyezett bele.
- Anya megkaphatom gyorsan a telefonodat?- a kezembe is nyomta. Gyorsan írtam Diegoéknak egy üzenetet.
- Mehetünk?- kérdeztem, de a választ meg se vártam.

Minden jó volt. Anyu most már örökre Cintopiában maradt annyira megtetszett neki. Sőt mindenkinek. Az összes szülőnek. Már mindenki itt lakik. Lett Motól még 2 csodálatos gyermekem és úgy élek itt mint egy hercegnő. De hát királynő vagyok! Yuko összejött valamelyik tündérrel, így most hirtelen nem tudom melyikkel. És minden jó lett. Mint egy varázslat.

Ez csak egy alternatív befejezés, szóval nem kellett sokat elvárni tőle. A felül említettetekről meg írjatok, ti mint gondoltok :)

2016. május 28., szombat

Vége lett.

Na sziasztok! Mint láthatjátok ki lett téve az utolsó fejezett. Remélem elnyerte a tetszéseteket és nem nyírtok ki. Ezzel ez a blog végett ért. Persze a különkiadást lehet, hogy még befejezem, és ha úgy gondolom írok nektek egy alternatív befejezést, de ahhoz szépen kell kérni. :P Persze azt csak azt jelentené, hogy hogyan máshogy fejezném be. Remélem a másik blogom is tetszeni fog.
Amúgy nem kell félni a blogot nem törlöm. Továbbra is nyitva áll a kíváncsi szemeknek, és persze nektek is kedves olvasóim. Bármikor újraolvashatjátok.

A másik blogom: (kérlek kövessetek itt is)
Blog linkje

Finálé

Mia

Megtettem. Megtettem mit Lord tett. Persze hagytam a tündéreknek túlélési esélyt, de ki tudja miket csináltak.
- Sky ne bánkódj!- ült le mellém Blanka. Várj, mi?
- Blanka!- öleltem meg.
- Ne nyomd ki belőlem a szuszt!- ütött meg gyengén. Mikor eleresztettem megszólalt.- Nézd csak kit hoztam magammal!- mutatott a háta mögötti tündére.
- Young!- szeltem át a távolságot 1 lépéssel. Ő is Sky mint én szóval csak Youngnak hívjuk. Megöleltük egymást.
- Miért vagytok itt?- toltam el magamtól a lányt.
- Hát csak úgy.- repült egy kört Blanka.
- Jöttünk nevetni rajtad.- kuncogott fel miközben előre hajolt.
- Ez gonosz!- csíptem meg Young oldalát, miközben úgy beszéltem mint egy megbántott csecsemő, de belülről nevettem. Annyira jól esett, hogy megjelentek.
Blanka az őrzőm. Ja az őrzőnek az őrzője. Mielőtt valaki azt hinné hatalmasabb nálam, nehogy azt higgyétek!  Ő csak arra figyel, nehogy valami hülyeséget csináljak, Young meg a helyettese.
- Hallod nagy csávába keverted magad, mint mindig.- komorult el az őrzőm tekintette.
- Tudom.
- Ebből nem mászol ki hamar.- mondta a másik lány.
- Ki mondta?- kérdeztem tőlük.
- Na mi a terved?- kérdezték egyszerre.
- Már elkezdődött.- nevetem én is.- Gyertek!- intettem nekik, miközben Lord búvóhelye felé mentem. Bementem a barlanghoz, ahol ördögi nevetést hallottam. Ingattam a fejemet. Mutattam a lányoknak, hogy álljanak meg. Kilestem a szikla mögül, mi egyben a fal volt. Lord a székén ült és nézte a gömbjén az eseményeket. Intettem a lányoknak, hogy nehogy beszéljenek, csak nézzék az eseményeket.
 Lord ült a széken. De nem egyszerű széken. Olyan széken ami az energiáját csökkenti. Késő lesz mire észre veszi. Haláljelölt. Már csak pár óra. Akár pár perc is lehet.
- Ez mi?!- kiabált fel mikor egy rózsaszínfény vette körül. A fény kúszót-mászott rajta. Most szippantatja be az utolsó energiáit.
- Sky!!!- kiabálta. Kiléptem a fal mögül.
- Mi a baj Lord, beszippant a mágiám?- kérdeztem tőle szemtelenül.- Nagyon hülye lehetsz ha észre se vetted ezt az egyszerű mágiát.- fogtam a kezembe a bicskámat, mit az utolsó 3 hétben tartottam magamnál erre az esetre.- Tudod nem is vagy olyan hatalmas mint te azt hitted.- szúrtam a szívébe a tört. Vért köpött rám.- Sőt sokkal gyengébb is vagy. Magamat szégyellem azért, mert nem öltelek meg évekkel ezelőtt amikor lehetőségem nyílt rá. Szégyellem, hogy a fiadba szerettem bele. Hisz ő is ugyan olyan mint te vagy.- eresztettem el a bicskát és hátra léptem. Azonnal oda kapott.
- Majd találkozunk a poklon!- mondta az utolsó lélegzetvételeivel együtt. Aztán kihunyt az élet szikrája is belőle.
- Majd a poklon!- néztem utolsónak rá, miközben megfordultam.- Gyerünk a tündérekhez!- intettem a barátnőimnek. Nem vagyok kíváncsi a tekintetükre, miközben rám néznek. Már így is látom a szemeim előtt.

(Titeket megfagyasztott Sky? Én már a képektől elszörnyedtem valahogy. Na de kiélveztem a szhiopata ént XD)

Mo. 

- Blanka!- kiabált Henriet mellettem, miközben integetett. Odanéztem ahová ő. 3 tündér repült felénk. Végignéztem rajtuk. 3-an voltak és az egyikük véres is. Leszálltak előttünk így jobban szemügyre tudtam venni őket.
- Kezdődhet a Muri!- mosta a másik tündér ki ezüstbe volt öltöztetve. Blanka meg arany színbe.
- Young!- ölelte meg Vajolin őt.
- Szia Vajolin!- ölelte vissza.
- Miért is kezdődhet a buli?- kérdezte Greg.- Mi történt amit meg kell ünnepelni?
- Lord halott!- jelentette ki a harmadik tündér, ki véres volt.
- Vááááááááá!- futott mellé Alice és a nyakába vetette magát.
- Eresz el Alice hisz te is véres leszel!- nevetett a tündér.
- Nem érdekel! Annyira jó, hogy bevált a terved.- nevetett Alice.
- Nem az én tervem volt te nőszemély!- nevetett tovább a tündér. Utána végigmért minket.
- Nem vennéd le a maskarát? Így nem ismernek fel!- csípte oldalba Young, mire a lány összerogyott.
- Sky!- kiabálták egyszerre Alice-vel és Blankával.
- Sky?- lepődtem meg. Ekkor jött a furcsa dolog. A szárnya eltűnt, a rendes ruhája elő jött, és vért köhögött fel. Elszörnyedve néztem oda. Nem bírtam nézni.
- Jól vagyok.- állt fel a lány.- Csak pihennem kell.- de a tekintette teljesen mást mutatott.

Mia

A party elkezdődött. Senki se kételkedett abban, hogy meghalt Lord. Mondjuk a lányok sokat segítettek benne. A szájfényt kentem az ajkaimra miközben gondolkoztam. Mai nap az utolsó amit élni fogok. Legalább is ezek az utolsó óráim. Ma mindennek vége lesz. Megmentem a világot, a többiek vissza térnek a saját világunkba és mindennek vége lesz. Megigazítottam a ruhámat, a koronámat a helyére tettem és elindultam le. Raynold király mondta, hogy öltözzek így. Bemutatnak az egész népnek a régi világ hercegnőjeként.
- Szépen kicsípted magadat Greg.- mondtam a mellettem álló fiúnak. Vagyis eddig várt rám kint az ajtó túl oldalán.
- Be ne szólj!- morogta. Úgy látszik ő nincs oda ennek.
- Ne félj. Pár óra múlva a pihe-puha ágyadban fog felkelni.- pöcköltem meg az órát.
- Én nem félek!- húzta a karomat. Lementünk a lépcsőn egészen a ki a palotából. A nap fényesen ragyogott a helyén. Ő is velünk örvendezett. Végig néztem. Mindenki kicsípte magát. Most kezdődik a mulatság. Senki se foglalkozott velem. Greg is eltűnt, biztos Lalyahoz ment. Mikor az óra 4-et ütött Raynold király felállt a trónról mit kihoztak a trónteremből.
- Kedves tündérek és persze sellők!- biccentett a sellőkirálynőnek.- Ma azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük Lord meghalt! A régi királynőnk, ki egykor Cintopia várományosa volt legyőzte őt. Sky őrző kérlek gyere fel és mond pár szót.- intett nekem. Előlem mindenki elállt, így hát kénytelen voltam oda menni. Raynold király lejjebb kormányozta az egész hőlégballont, hogy mint én szárnyatlan tündér feltudjak lépni.- Még egy dolog Mia! Vissza szeretnénk adni neked a trónt!- itt lepődtem meg.
-Hmmm. Nekem nem kell. Vagyis azt mondom tartsa meg a mostani család. De köszönöm.- mosolyogtam. Itt a közönséghez fordultam. Aztán bele kezdtem a szónoklatomba.
- Mikor létrehoztam ezt a világot nem hittem volna, hogy ennyi mindenen keresztül fogok menni. Sok jó embert ismertem meg az évmilliárdok alatt. Ezek az idők alatt tanultam meg a legkisebb élet is számít. Ez csak egy a sokk közül. Mi az a barátság vagy az elvesztés. A bánat, szerelem, felelősség, döntés hozás és még egy csomó dolgot ami nélkül nem létezhetnék. A legjobb barátaim nélkül, akikből azért vannak rengetegen, ezeket nem tanulhattam volna meg. Tudják az itteni időszámítás szerint több milliárd éve élek. Ez idő alatt megtanultam mi az az igazi szerelem, igazi barátság, igazi elvesztés, és az igazi halál. A bűn mi kezeimet mocskolja több mint azt bárki el tudná képzelni. Több hazugság lappan a háttérben miről gondolni se mernek. Nekem ezek már hétköznapiak, miket mások el se tudnak képzelni. Sok döntés meghoztam már, már túl sokat is. Sok rossz döntést és sok jót. Már csak reménykedni tudok, több gonosz nem jelenik meg. Köszönöm- léptem éle a színpadról Hatalmas nagy tapsvihar vette kezdetét mialatt én a puncshoz lépkedtem. Mikor a taps elhal a zene lép ellő. Mindenki táncolt.
- Szabad egy táncra.- nyújtotta valaki a kezét Ránéztem az illetőre és Mot mertem felismerni. Itt az táncoló tündérekre néztem. Ők a levegőben táncoltak.
- Ne aggódj táncolhattunk a földön is.- mosolygott rám.
- Rendben!- nevettem fel miközben a kezét elfogadtam.
- Vigyázz nagyon béna vagyok!- kuncogott fel, mire én se bírtam.
- Majd vezetlek!- kezdtem el a lassú zenére lépkedni, miközben húztam magammal őt is.
- Bocsi!- mondta mikor a lábamra lépett.
- Ez már ilyen.- nevettem rajta miközben a lábamat jajgattam.
- Tényleg bocsi.- nézett lefelé.
- Semmiség.- ekkor a zene elhalkult és egy nagyon ismerős zene szólalt meg.
- Na ne!- röhögtem fel. A lányok leszálltak.
- Sky gyere!- húzott Henriet. Beállított maga mellé.
- Kösz.- röhögtem, de aztán táncoltam mellette. Na a következő számnál voltunk bajba. Én a Just Dances változatot táncoltam míg ő a tánccsoportét. Itt alkottunk. Végén hatalmasat röhögtünk.
- Szárnyal azért nehéz!- nevetett.
- Miért növesztettél akkor? Látod én már milliárd évvel ezelőtt gondoltam erre!- röhögtem rajta, mert fogott egy rögzítő szalagot, hogy a szárnyait a teste mellé rögzítse.
- Te hülye vagy!
- Te is!- dőltem le a földre.
- Vajolin alkot.- néztem a Dj pult (?) mögött ülő lányra.- Na jól van most húzok én oda!- álltam fel. Mikor a lányhoz értem lehúztam a füléről a fül hallgatott.- Eresz ide.
- Nem.
- Eresz ide.
- Nem.
- Eresz ide!- hisztiztem be.
- Jól van gyere!- eresztett ide. Na gyerünk. Röhögtem. Milyen hamar feladta. Végignéztem a választólistát. Így történt, hogy a tündérek megutáltak, a sellők elmenekültek és az elementátorok jól mulattak. Na nem. Mint tudni illik értek a Dj pulthoz és a keveréshez így egy hatalmas party volt egy órán keresztül. Végül meguntam és Vajolin kapta vissza a puha székemet.
 Végül a nap lényugovóra tért, de a tündérek nem álltak meg. Az utolsó sugarakat kellett kihasználnom a varázslatra. A végső varázslatra. Elgyalogoltam a hídhoz. Végignéztem az egykori barátaimon és a szeretteimen. Végignéztem Mo-n és megcsodáltam mennyire megváltozott. Végül a napra néztem.
- Vedd el az életem és mentsd meg ezt a világot. Kérlek.- suttogtam. Éreztem. Az erőm kiszállt belőlem, és kis pillangóformában repültek szerte a világon. Újra a táncolók felé néztem. Mindent abba hagytak, és csak rám tekintettek. Csodálkozva.
- Sajnálom- suttogtam mikor Mo-ra tekintettem. Utána vissza a lemenő napra.

- Sky gyere már!- jött be a szobámba Diego.
- Mindjárt csak közé teszem.- néztem rá.
- Az még várhat. Kezdődik az óra.- nyomot egy puszit a számra.- Kint megvárlak.
- Oké.- gyorsan megnyomtam a Közzététel gombot és rohantam is ki a többiekhez.
- Sziasztok!- mosolyogtam körbe és indultunk is a termünk felé. Így együtt, mint egy csapat. Ez az én csapatom, kiktől még a halál se fog elválasztani.

2016. május 24., kedd

18. rész

Mia

Emlékek százai a felszínre törnek miközben sétálok az elveszettek szigetén. Csak így hívják köznyelven az elementátorok kis szigetét. Emlékek százai keserítik meg ezeket a perceket. De nem csak az én emlékeim. Másoké is, és egyszerűen nem tudom kikapcsolni. Akármit csinálok mindenről egy újabb emlék jut eszembe. Csak az álmomban van nyugalmam, mikor Alicevel találkozok, de akkor se nyugodhatok meg teljesen, hisz bármikor rám támadhatnak álmomban.
- Sky hát itt vagy! Mindenhol kerestelek!- mondta a Lord. Igen itt vagyok a Lordnál. Ide bujt el, erre a kis szigetre. Simán megtaláltam, mindenkinek ez a kedvenc helye. Tele van varázslattal, miből bárki nyerhet akármennyit.
- Lord.- mondtam halkan miközben meghajoltam.
- Feladatom van számodra. Gyere!- fordult meg. Elindult a barlang felé. Követtem őt. Leült az egyik sziklára.
- Mi lenne a feladatom?- kérdeztem.
- Megölni az elementátorokat.- itt nagyra nyílt a szemem.
- Természetesen.-hajoltam meg és eltűntem.

Alice

Lent a vízesésnél ültem, miközben a könyvet olvastam mit még Skytól kaptam. Ezer és ezer dolog volt a könyveben min el lehetett gondolkozni. Mit miért csinált Sky? Ez itt egy hatalmas kérdés. Ezer titok mit csak ez a könyv ismer, és mint mindig minden könyvnek meg van a maga varázsa. Mint a múltban vagy a jövőben.
- Alice gyere már!- jelent meg Yuko. Egyre jobb viszonyba kerültem vele is. Már-már legeslegjobb barátnők.- Add ide azt a könyvet és ne egész nap azt bújd!- vette ki a kezeim közül a könyvet.
- Hé add vissza!- kaptam utána.
- Áá nem!- repült fel az égbe, én meg utána. Egészen a palotáig. Teljesen leblokkolt így el tudtam tőle venni a könyvet.
- Megvan!- ezek után körbenéztem. Ami fogadott nem volt szép látvány. Az egész palota és környéke éget.
- A kupolát!- irányította Raynold király a tündéreket. Yukoval mi is az egyik fogantyúhoz mentünk. Mikor már a vízkupola is állt mindenki megpihent, de feleslegesen. A tűz tovább égett és egyre jobban terjedt.
- Milyen tűz ez?- kérdeztem. Ilyen nincsen ami nem oltódik el a víztől!
- Varázs tűz. Semmit se lehet csinálni vele.- repült mellém Layla.- Még Henriet se tudja eloltani.
- Ilyen nincs!- és ekkor eszembe jutott a könyv. Volt szó benne ilyen fajta tűz. Kinyitottam a könyvemet, hol erről a fajta tűzről van szó.
- Ezt csak az tudja eloltani ki elővarázsolta.- olvastam. Sóhajtottam.
"- Utódod?
- Őrző vagy, vagy nem?"
Ha a sejtéseim nem csalnak akkor Sky csinálta mindezt, de a ő volt akkor én talán el tudom oltani. Gyorsan tovább olvastam a könyvet, hogy miket írt. Letettem magam mellé és előreléptem egy sort. Erősen gondoltam arra, hogy a tűz eltűnjön, de semmi. Még egyszer megpróbáltam, de most máshogy. Arra gondoltam, hogy a tűz a kezembe száll és végül ott eltűnik.
- Ügyes vagy Alice!- ölelt meg Yuko.
- Sky volt....- suttogtam. Itt már nem ölelt tovább.
- Honét tudod?- kérdezte.
- Mert ő Sky utódja.- jelent meg Greg.
- Utódja?- lepődött meg Yuko.
- A következő elementátor.- néztem a szemébe.



Ezt a részt egyik legjobb bloger barátnőmnek ajánlóm, ki állandóan támogat. Tessék Blanka ezt a tiéd ;)

2016. május 2., hétfő

17. rész

Alice. 

 Semmi jó se történt. Az utóbbi pár napban jöttem rá apám mennyire szerette Miát. Miután beleugrott a szakadékba senki se látta. Persze állómban mindenki látja. Én is. Egy tudatos állómban. Ma is egy ilyen álmom volt. Én csak tudatos állómnak hívom hisz tudok beszélni benne vele. Mintha egy részem beszélni akarna vele akár állómban akár valóságban.
- Szia!- köszöntöttem. Ma is valami könyvet bújt. Az álmomban mindig ezt csinálja.
- Szia!- fordult felé. Utána egyből újra a könyvnek szentelte figyelmét. Egy perc se telt bele, összecsapta a könyvet és újra rám tekintett.
- Mi van veletek?- kérdezte.
- Mindenki megvan. De téged inkább nem Mo érdekel?- ültem le a fehér földre. Na igen fehér falak, fehér föld és ennyi van ebben az állómban mint dísz.
- Haha átlátsz rajtam?- kérdezte.
- És ha igen. Tudod nem értek valamit. Ha te is szereted őt és a ő is téged miért nem jöttök össze?- kérdeztem.
- Túl bonyolult.- ingatta a fejét.
- Nem inkább azért mert félsz?
- A jövőből jöttél. Tudod mi lesz velem, nem?- kérdezte. Itt én lepődtem meg.
- Halál.- feleltem. Itt bólintott.
- Cintópia haldoklik. Miután Lord meghal én is vele pusztulok.- vonta meg a vállát mintha semmiség lenne.
- Meghalsz vagy meghalsz.
- Ja olyasmi. Nincs választási lehetőség. De most térjünk át valami fontosabbra kis utódom.
- Utódod?- kérdeztem.
- Őrző vagy, vagy nem?- mondta.- Hirold csikizel!- nevetett fel.De mintha meg se hallottam volna.
- Ha! Ennyi anya! És még azt mondtad sose lesz belőlem Elementátor!- kiabáltam az ég felé. Ja igen az égnek nevezett fehér plafon felé ha pontosítanom kellene.
- Ez nem olyan jó mint te azt hiszed. Hatalmas nagy felelősség.- nyújtotta felém a könyvet.
- Mit csináljak vele?- kérdeztem tőle.
- Olvasd el.- nyomta a kezembe.- Mennem kell. Valakit meg kell ölnöm. Szia!- mosolygott rám és el is tűnt. Leültem törökülésben és el is kezdtem olvasni a könyvet.
" Réges-régen mikor csak egy dimenzió létezett a 'Föld' élt 10 tündér. A világunkban még semmi se volt csak a nagy semmiség. Ameddig a szem ellátott a sötétség élt. A 10 tündér egyszer csak ebbe a pusztaságba botlott. Az elementátorok az őrző biztatására létrehozták a világunkat. Elsőnek a föld, mit a föld elementátora hozott létre. Következő volt a levegő. A levegő elementátora ezt hozta a javunkra. Utána következett az éltető víz, amit víz elementátora szolgáltatott nekünk. A fény mi a világosságot és a hold mi a sötétséget nyújtotta ezekben a napokban. A fény és a sötétség elementátora szível hozta nekünk el. Hangok melyek a beszédet tette lehetővé és a tűz mely a meleget adta nekünk. Tűz és a zene elementátora mutatták meg nekünk. Növények és az állatok. Növény és az állatok elementátora teremtette meg. És végül a varázslat mely az őrző tett lehetővé. Végül persze mi tündérek jelentünk meg a varázslat földjén. 
 Minden földrész egy-egy elementátor földje hol újra éledhet. 
Föld-  Lierna
Víz- Perlsmerma  
Tűz- Flamecounres
Zene- Musicword
Levegő- Airmovement
Állat- Fauna
Növény- Soil
Fény- Angelscountry
Sötétség- Countryofdarkness
Őrző- Coleria , Cintopia
És egy kisebb sziget mi az őrzőké. Annak nincs neve. Elérni se lehet. "
 És még egy csomó jó dolog állt a könyvben. 15 oldalt voltam képes elolvasni. Ezek után keltem fel.

2016. április 13., szerda

Különkiadás: 1, Sky és Diego "kapcsolata"

Első megjegyzés. Írjatok hozászolást mert különben nem tudom tetszett e! Kérlek!


Órás beszélgetés, ki tetszik. 

(Ezek csak alcímek XD Színekkel jelzem ki kicsoda. Ez a pirosas Sky, zöld Diego)

Bla bla bla. A tanár meg csak mondja, mondja és mondja. Unalmas. Ugorjunk már!
- Az atomrácsos anyagok olvadáspontja magas, mivel részecskéiket erős kovalens kötés kapcsolja össze. Vízben nem oldódnak. Az elektromos áramot nem vezetik, még olvadékállapotban sem. Ugye mindenki leírta?- mondta a definíciót a tanár. Mikor meg látta, hogy nem írunk hát ránk szolt.
" majd ha fagy! "  jött egy levelem.
" Na ja! Ez dögunalom. " válaszoltam Laylanak. Na igen ő ül mellettem kémián.
" beszélgessünk valamiről.... ki jön be? " aha szóval ki akarja belőlem szedni. Nem fog neki menni. Haha.
" Na és neked? Ha te válaszolsz akkor én is. "
" nem kedvellek ugye tudod? mindenkinek  így válaszolsz ha megkérdik? "
" Igen XD ^^ Na válaszolsz? "
" Greg. tessék elmondtam, te jössz!! és nincs az, hogy nem!! "
" Most én mondom, hogy nem szeretlek. "
- Nyissátok ki a mf 64 oldalon és kezdjétek megoldani!- mondta a tanár és elkezdett jobbra balra járkálni. Gyorsan kinyitottam én is mielőtt gyanút fog. Visszaadtam a levelet Laylanak.
" tudom. na ki? "
" Diego. "
" ??? "
" Jól olvastad. "
" a legjobb haverod Diego?  a tündér Diego? " igen rászoktunk, hogy tündérnek hívják magukat. Hát a másik világ ezt csinálta velünk. XD Rajtam kívül mindenki tündér. Én meg a két lábon járó varázsló vagyok.
" Igen az a Diego. Mi ezen a meglepő? "
" mert állandóan azt mondtad ő a legjobb barátod. "
" A tündérek mind a barátaim. Vagyis ti. " Na itt kicsöngettek. Gyorsan elpakoltam.
- A házi a 65. oldalt befejezni.- mondta a tanár. De mi meg se hallottuk. 
- Mi a kövi óra?- kérdezte Layla.
- Nekem zene. Neked nem tudom.- mondtam neki.
- Akkor a rendőrőrs jön. De jó, hogy ilyen óra is van!- mondta és el is engedte a kezemet amit eddig átkarolt. Felnéztem rá. Na ja vagy 8-10 centivel nagyobb mint én. Az egész bagázs nagyobb nálam.
- Layla azért remélem senkinek se mondod el!- kiabáltam utána. Ő csak hátra intett egyet. Megfordultam és elindultam a saját termem felé.
- Hé Sky várj meg!- hallotam mögülem Greg hangját. Megvártam, belekaroltam és mentünk tovább. Sajna ahová megyünk ott a tanár rád mászik, a diákok felakarnak kérni egy körre (tudjátok mire gondolok aki meg nem azt csak jól jár!), és persze mindenki tapizik. Ezért Greg elém jön és így megyünk el. Így nem lesz semmi gond se.

Egyszer Greg mindent megköszönök.

A szobámban ülök és olvasok. Greg meg ezerrel hallgatja a rockot.
- Hallod ma Sky-ra megint rámásztak.- szólalt meg végül.
- És ma miért?- fordultam felé.
- Egy éjszakás menetet. Szerencse, hogy ott voltam.- mondta mintha ő lenne az isten.
- Hát az egyik legkisebb lány persze, hogy rámásznak.- vontam meg a vállamat.
- Egyszer neked kéne megmentened.- mondta.
- Nem egy órára járunk szóval....
- Meglátogatsz minket és kész is van a csoda. Amúgy Layla kiderítette ki tetszik neki.- na itt felé fordultam.
- Kiderítette?- kérdeztem csillogó tekintettel.
- Na ja, de ha kikotyogom kiherélnek szóval csöndben maradok. És nem is Sky egyedül hanem Layla is.- rajzolt egy lakatott a szájára.
- Leírást kaphatok?
- Azt nem mondták. Barna haja van, tizedikes és ebben a kibaszott szobában ül.- szólalt meg egy kicsit hangosabban a keleténél.
- Várj! Mi? Én?!- kérdeztem furcsállva.
- Ki más van rajtam kívül ebben a szobában?- kérdezte.
- A faliújságaid.- mondtam cinikusan. Itt megszólalt a telefonom.- 6 óra van. Menünk kéne.- mondtam neki.

Életem első csókja

Ma az uszodát takarítjuk ki a 10.-kel. Szóval a fiúk is jönnek. Na ne! Most nagyon haragszok Diegora! Igen a mi csapatunk úgy áll, hogy a lányok 9.- ek a fiú meg 10.-ek. És mindenki egy osztályba jár a saját évfolyamában.
- A falon láthatjátok ki hová van beosztva.- mondta a tanár. Összetömörültünk a fal elé. Persze, hogy a legmagasabb fiú áll elém aki megközelíti a két métert. Valaki hirtelen felkapott. Lenéztem az illetőre.
- Oh szia Andres.- köszöntöttem az alattam lévőt.
- Azt nézd meg mindenkiét.- mondta. Csoda nincs rajta fülhallgató! De jó kislány módjára megcsináltam azt amit kért.
- Layla kert, Xana medence, Adres férfi mosdó, Henriet női öltöző, Vajolin női mosdó, Kymberlyk női öltöző, Greg medence, Jackson medence.- soroltam. Utána megnéztem a sajátomat is. Férfi öltöző. Bah ne már! Miért kellek én oda?
- Diegot nem mondtad.- szólalt meg Andres.
- Nézze meg maga.- feleltem. Ezek után Andres letett. Mindenki elindult a maga útjára. A takarító eszközök már ki voltak készítve. Legalább ennyivel segítenek a tanárok. Nem akarják, hogy olyanokat használjunk amiket nem szabadna. És egy listát is kapunk mit mire lehet használni. Egyszer a szivacs használatát is leírták. Ezek nem normálisak. XD. Kipakoltam a vödörből, felvettem és elindultam a csapok felé. Alul eresztettem meleg vizet a vödörbe. Mikor a vödör megtelt vízzel visszafordultam. Az ajtóban Diegot láttam aki mosolyogva nézz. Rá se hederítettem. A vödörbe való "szart" beleöntöttem.Vagyis a vegyszert.
- Ha már ott állsz, nem segítenél?- néztem rá dühösen, mikor már 5 perce a szekrényeket súroltam.
- Jó téged nézni.- mondja mosolyogva.
- Hát ne legyen jó, hanem gyere segíteni.- mostam már erősebben szegény szekrényt.
- Jól van na. Nem kell szegény szekrényt megerőszakolni.- nevetett. Fogott egy szivacsot és ő is neki látott takarítani. Egy ideig csöndben voltunk. Már 2 sort is végig mostunk.
- Miért lettél rám dühös pontosan?- kérdezte.
- Pontosan én se tudom szóval ne kérdezd.- pl. azért mert csókolóztál valamilyen ribanccal.
- Azért mert csókolóztam Biancaval?- kérdezte. Rá emeltem a tekintettem. Ő is engem nézett, vissza is kaptam a fejem.
- Honét veszed?- kérdeztem. Megfogta a vállam, megfordított és nekinyomott a még szárazz szekrénynek. Hirtelen megcsókolt, miközben a kezemet is a szekrénynek nyomta. Ki ne tudna ennek a csóknak ellenállni? Én se, így visszacsókoltam. Erőszakosan csókolt. Istenem, de édesek az ajkai. Mintha csokit ennék.
- Most már nem mondhatod azt, hogy csak barátok vagyunk.- eresztett el. Szóval csak ezért csinálta. Bizonyítás. Egy hatalmas pofont kevertem le neki.
- Idióta.- fojt le egy könnycsepp.
- Sky én.- nyújt, hogy a cseppet eltörölje, én meg ellöktem a kezét.
- Ne nyúlj hozzám!- kiabáltam és kiszaladtam az öltözőből. Egyenesen Henriethez és Laylahoz. A két legeslegjobb barátnőmhöz.

Ezt elbasztam, de aztán rendbe hoztam.

- Ezt elbasztad Diego.- mondta Greg.
- Mintha én nem tudnám.- köptem a szavakat.
- De nem is akárhogy. Sky ki se jön a szobájából.- tért be a szobánkba Layla, utána meg a többiek is.
- Mi van vele?- ültem fel azonnal az ágyamban.
- Ho Romeó, Julia teljesen dühös rád. Megfogadta ha meglát téged nem lesz többé gyereked.- ült le mellém Jackson.
- Szóval kiherél. Legalább nem sír.- mondtam.- Az idáig is elhallatszana, mert hát a szobája pont feleletünk van.
- Te csak azt hiszed. Szerintem elment a könyvbe.- suttogta Xana és fel is mutatta a karkötőjét. Világított. Ő az egyetlen Skyon kívül ki legtöbbször hordja. A paplan alól előhúztam a sajátomat.
- Szerint menj utána.- mondta Andres is. Felvettem a karkötőt, megnyomtam a gombot és már a másik világban voltam.
- Merre mehetett?- kérdeztem. Elkezdtem jobbra-balra repülni. Na ezzel nem juttok semmire. Leszálltam és elmormoltam egy varázslatot. Azonnal megtaláltam Skyt.
- Hát meg vagy.- ültem le mellé.
- Menj innét!- mormolta az óra alatt. Lábait a fejéhez húzta. Megfogtam a vállát, amiről a kezemet azonnal le is söpörte.
- Sajnálom Sky nem így akartam az egészet.- fogtam meg az állát. Szemei vörösek voltak. Hirtelen átölelte a nyakamat és megcsókolt...

El lenne ennek a különkiadásnak az 1. része. Majd mikor időm van ezt is írni fogom. Akár ebből csinálhatnánk egy új sorozatot is XD Na mindegy. 
Ne felejtsetek el írni. ha írtok meg köszönöm.

2016. április 5., kedd

16. rész

- Tudom hol van az őrző!- mondtam ki hirtelen. Mintha a fiúnak felcsillant volna a szeme. Miért fiút mondok? Hisz a régi apámról beszélek! Vagyis a régi énjéről. Haj! Nehéz megmagyarázni. Most magammal vitatkozok? Igen.- Vagyis nagyjából tudom.- javítottam ki magam.
- Elmondod?- kérdezte.
- Panthea bunkerében.- mondtam.
- Biztos vagy benne?- kérdezte.
- Ezer százalék.- feleltem. Ezek után eltűnt a fiú. Oké.- Valami köszönöm, akármi?- itt legyintettem. Fölöslegesen erőltettem magam.

*2 nappal később*

Semmi sincs erre felé. Unatkozok egész nap. Cintopiaiak semmit se tudnak szinte. Tudom mi fog következni. Letámadják Sky-t és utána egy tömlöcbe akarják zárni. A másik univerzumban is ez volt. Nem ér semmit kiszökik. Csak a szerelem segíthet rajta. Vicces mi?

Mo

Valami köztem és Yuko közt megváltozott. Nem olyan értelemben. Jobban megértjük egymást.
- Mo itt, hogy legyen?- kérdezte Timi. Harcos alkat és hát le akarja győzni valamiben Miát így segít nekünk. Kedves lány. Nagyon kedves.
- Timi csak találj ki valamit.- legyintettem.
(Hogy legyen tovább?)


*Támadás napja, Író szemszög*

A csapat elindult. (Nincs ihlettem. Idáig csak 1 hónapot várt a folytatás XD Na majd most!!) Jobbra-balra tündérek repkedtek. Mindenki Panthea kastélyához tart. Hol Mia is lógatja a lábait.
- Elindultak.- szólalt meg meg az ablakból.- Ajaj.- sóhajtott egyet. Beemelte a lábát a levegőből a szobába mi Phantea trónterme volt és elindult le az alagsornak nevezett szintre. Ott betért az egyik szobába mi egy hálószobává lett alakítva. Elvett egy könyvet. Ja és persze átöltözött egy fekete ruhába. Ha már gonosz látszódjon is rajta. Mindig is így volt vele és mindig is így lesz.
- Nem én akartam skacok.- nézett a tükörbe. A szemében a félelem tükre látszódott, de volt valami más is a tekintettében. Az elszántság lángja. Persze a szeme már nem abban a lilás színben pompázott. Szürke színű lett. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy a gonosznak ez a szín jobban áll. A második persze mert nem lát. A gonoszságnak vannak ilyen vicces velejárói. Egész érdekes sose értette miért. Mikor Xanaval egyesült a halását és a hangját is elvette. De nem annyira érdekelte. Érezte Diego jelenlétét. Már közel van. Így hát leült. Ahogy ismeri társait, a régi társait tudja elsőnek a trónteremben fogják keresni.
 Moék már a sötét útvesztő elején voltak. Én legalább is így hívom. Meg se lepődtek, hogy a lila vagy milyen köd nem is lengi be az udvart.
- Mo elsőnek a tróntermet nézzük meg!- repült előre Henriet.
- Rendben van!- intett a többi tündérnek. Terv: hát egy. Elkapni Miát! Amit hát váljunk be ők se gondolhatnak komolyan. De őket az nem érdekel, hogy itt magyarázok, ne menjenek(!) mégis csak egyre gyorsabban repülnek. De mit mondhatnék(?). Mia gonosz lett így egy sokkal erősebb erőt birtokol. Mit el se tudnak képzelni. Csak a Jóisten tudja Mia miért várt eddig és mért nem győzte le kiket a legjobban gyűlöl, és miért nem pusztította el a világot.
Moék már a trónteremben várakoztak.
- B*zdmeg nincs itt!- kiabált Greg és a halántékára tette a kezét miközben lenézett.
- Akkor már csak a lenti szinten lehet.- mondta Diego és már a lépcsőn rohant.
- Lenti szint? Diego, Diego!- kiabált Heni utána, de ő meg se hallotta. Minél hamarabb meg akarja találni legjobb barátnőjét. Tudja Mia nem önszántából lett gonosz. Valami történt ő meg kideríti. Hirtelen egy kéz fogta meg a csuklóját és berántotta az egyik szobába. Az ajtó utána azonnal bezárult. Lenézett és a kicsi Miát vette észre.
- Hello babszem.- köszöntötte a régi becenevén. Állandóan így hivta pedig nem is olyan sokkal nagyobb mint Sky. Legfeljebb 2 centi, de a mostani alakjában tényleg lehet babszemnek nevezni.
- Ne nevezz így!- mérgelődött a lány. Diego felnevetett. Sky is elkezdett nevetni.
- Hát babszem hozzá kell szoknod!- ütögette meg Sky fejét Diego.- De rég hívtalak így.- merengett el az emlékek közt.
- Amikor jártunk. Régi szép idők.- nevetett fel Sky.
- Továbbra se tudom miért szakítottál velem.- szólalt meg egy idő után Diego.
- Még mindig nem? Na jól van elmondom újra. Láttam a tekintetted.
- Mi?- nézett értelmetlenül Diego pöttöm barátnőjére.
- Ahogy Henriettet nézted. Belé voltál esve már akkor is.- mondta Sky.
- Várjunk mi? Te azt hiszed bele voltam esve Henrietbe?- kérdezte Diego.
- Diego láttam, hogy nézted Henit. Ne kezd el be mesélni, hogy nem!- emelte meg a hangerejét Sky. Észre se vettem, hogy eddig halkan beszélt.
- Mint barát legfeljebb úgy néztem. Sky fülig beléd voltam esve. Miután szakítottál velem semmit se értettem. Meg se magyaráztad miért. Utána hetekig magam alatt voltam. Semmit se értettem. Állandóan azt kérdezgettem csináltam e valami rosszat. Henriet meg mellettem volt. Végül összejöttem vele. Rájöttem milyen kedves lány, vicces és mellesleg okos is a maga módján. Végül sikeresen túlléptem rajtad és beleszerettem Henibe.- fojt ki a könnye Sky-nak a hallottak után.
- Diego mikor jártunk állandóan Henrietett nézted. Nem akartam féltékeny lenni, de sikerült. Állandóan az ő pártját fogtad sőt mi több vele többet voltál mint velem. Azt hittem belé voltál szerelmes így hát szakítottam veled. Mint te én is ki voltam borulva, de vigasztalt a tudat te a szerelmeddel vagy. Fájt együtt látni titeket. Ezekben az nidőkben szedtem fel 10 kilót is.- nevette el magát az emlékeken Sky.- Egyik nap meg kijelentettétek Heni-vel, együtt jártok. Ott szakadt meg a szívem. Emlékszel elrohantam.- itt Diedo Sky szavába vágott.
- Azt hittem a könyvel volt valami. Hisz rá 10 perccel már mentünk is át.- itt Sky megrázta a fejét.
- Nem. Az csak azután volt.
- Utána meg egész nap mosolyogtál.
- Jó színész vagyok nem? Na égi meszelő elég a sírásból! Nekem el kéne húznom innét mielőtt rám találnak neked meg a csapatodhoz vissza kéne térned!- csettintett egyet hirtelen Sky.
- Azt már nem! Ha már megtaláltalak nem eresztelek el!- fogta meg a csuklójánál fogva azt el kezdte húzni. Felfelé a trónterem felé.
-Hé eresz el idióta!- kiabálta Sky.
- Áááá nem.- mondta az előtte tornyűsóló fiú.
- Diego ez k*rvára fáj szóval eresz el!- kiabálta továbbra is a lány.
- Ha már egyszer megtaláltalak nem eresztelek. De tessék.- kötött a kezei köré egy vaslapból bilincset.
- Kösz.- mondta Sky és leeresztette a kezét.- Diego akkor is eresz el vagy nem tudom mit csinálok veled!
- Babszem ne kiabálj, szét megy a fülem!- tette a fülére a tenyerét Diego.
- Diego, hogy találtad meg?- kérdezte Layla. Mind meglepődtek amint a terembe léptek Diegoék, főleg, hogy Sky kezén bilincs is volt.
- Ááá az egyik szobában volt lent az alagsorban. Ki hitte, hogy a mai nap jobban meg fogom érteni.- dugta zsebre a kezeit. Idióta, gondolta Sky.
- Mvan?- kérdezte Heni.
- Ááá csak visszaemlékezések. Nem igaz babszem?- emelte a tekintettét Sky-ra.
- Ja nagyon. De figyelj eresz már a bilincsen. Leállt a vérkeringésem.- nyújtotta a kezét. Diego eresztett a szorításán, de arra nem gondolt mindez csak egy csel. Sky rátaposott Diego lábára és a bilincset lefeszítette a kezéről miközben az ablak szerű lyuk felé rohant. Azonnal le is ugrott a sötétségbe ami magába is nyelte.


Egy kérdés. Megírjam mi volt mikor Sky és Diego együtt jártak?